Eddig csak németül írtam itt a blogomon, ezért most már ideje leírni magyarul hogy mi történt az elmúlt két hónapban, hiszen július 6.-án kezdödött a latinamerikai „kirándulásom“. Mindenekelött üdvözlök és puszilok mindenkit Budapesten, Déván, Erlangenban, Izraelben vagy bárhol.
Hatésfél hetet töltöttem Kubában és nagy élvezet volt. Az emberek barátságosak, temperamentumosak és tiszták, de az életük nem könnyü, az átlag fizetés kb. 15 Euró, ami hihetetlen. De azért megtartották jókedvüket. Kuba nagyon biztonságos ország, de sajnos csak ellopták a pénztárcámat a karneváli zürben Santiago de Cuba városban. Kb. 800 km tekertem le biciklin és csak egyszer kellett autóbuszra átszálnom. Havanna föváros olyan mint egy furcsa állom, a képek többet mesélnek mint ezer szó, tekintsétek meg öket. A höséget alig türtem, pedig máskor nincs problémám a meleggel, annál nagyobb volt az átállás amikor augusztus 20.-án megérkeztem Limában, Peru fövárosában, a világ második legnagyobb sivatagi városában. Nyirkos, ködös, hüvös idö, örült forgalom és a kubaiakhoz hasonlítva tele koszos, rosszulöltözött, fura emberekkel, így majdnem visszafordultam. Szerencsére csak az oceán közelében pocsék az idö, így négy nap után buszra ültem és eljöttem Cuscóba. Itt most már vagy nyolc napot töltöttem és még a legszívesebben maradnék nyolc hetet, még akkor is ha Cusco Délamerika talán legturisztikusabb városa. Megszoktam és megkedveltem az embereket, meglátogattam Machu Picchu világcsodát és még egy pár Inka romot a közelben is, és most ideje továbbmenni. Cusco város 3.400 méter magason van és én a bringámmal úgy általában 2.800 és 4.300 méter között mozgok. Ebben a magasban alig kapok levegöt 5 lépés után, így lassacskán haladok, naponta 50 km-nél többet nem nagyon akarok megtenni és következö célom a Titicaca-tó lessz mielött átmegyek Boliviába.
